2015. január 10., szombat

Haladunk

Ma végre nekiláttam Róza napirend kártyáinak is. Először azzal a kettővel kezdjük, amit nagyon szeret. Pl. fürdés, zenehallgatás. Aztán majd bővül a paletta. A napirend segíti őt abban, hogy kiszámíthatóvá, átláthatóvá tegye a napját (hetét).

Rozi egyre több szót mond. A mostani menők: Muslincát, kedves, pelyhes, szilva, szia
Gyümölcsök a kiskönyvéből (Eric Carle: Első könyvem a számokról): ananász, banán, alma, körte (néha pöpe), szilva, szőlő, eper
A számokat 10-ig oda-vissza, de ezt már régóta (kb. fél éve)

Kedvenc mondókáit mondja mostanában (amit főleg mi értünk csak):
"Róka, róka mit csinálsz?
Megfogom a tyúkot."
"Szarvas, szarvas mit csinálsz?
Hajlítom az ágat."

"Hangyák fekete, hosszú serege
Némán zakatol, folyton robotol
Harcos katona, hosszú a sora
Sebzés sose fáj nincsen akadály"

Februárban lesz egy éve, hogy kiderült az autizmusa (csak pár hónappal később, májusban diagnosztizálták).
Emlékszem, hogy egy évvel ezelőtt alig lehetett vele az utcán menni. Irányíthatatlan volt, cikkcakkban rohangált, nem volt hajlandó megfogni a kezemet és nem tudtunk irányba haladni. Szomorkodva néztem az utcán sétáló anyukákat, gyerekeket, akik szépen fogták egymás kezét, beszélgettek és nézték a kirakatokat. "Vajon, mikor lesz ez velünk? Lesz egyáltalán?" - gondoltam magamban. És lett! :) Rozival nagyon felemelő dolog sétálni! Persze azért még most is  sokszor cipelteti magát, ha olyan a kedve..

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése