Élmények megosztása és más újdondságok

Már többször megfigyeltem mostanában, hogy amikor Rozi beüti valamijét, akkor újra "lejátssza" nekem lassítva, megmutatja, mi történt. Közben én mondom neki, hogy "beütöttem, fáj"..és ő most már magától is mondja.

Behív a szobába (ha nem mondja, akkor a szájába adom, amit csakugyan már egész jól használ magától is): "Anya, gyere"

Behozza (és átadja) nekem a "Segíts" kártyát egyik szobából a másikba

Ugyanígy a "Népmesék" kártyát, mert az lett most a nagy kedvenc. Egyre többnek mondja is már a szövegét (bár még nem minden szót mond érthetően, tisztán).

Leültet, hogy énekeljünk együtt. Elkezdi a dalt és "int", hogy én is kezdhetem.  Megmutatja, hogy hova üljek le.

Többször behozta reggel a dupló játékot a szobánkba, hogy építsünk.

Elővesz könyvet és megmutat belőle képeket. Most a Gryllus Madárház a nagy kedvence, amit sorra is énekelünk. Amelyik madárnál kinyitja, azt a dalt énekeljük és rá is mutat a madár képére.

Egyre többet utánoz. A népmesékből például van egy jelenet, ahol az egyik szereplő felemeli a kezeit a magasba, ilyenkor Rozi is :)  Ugyanígy a tabletjén van egy játék, ahol a kis figura kézmozdulatait utánozza.

Múltkor az oviból jöttünk haza és mondtam neki, hogy még  bemegyünk boltba. Megértette és nagy léptekkel megindul abba az irányba. Tudunk várni a sorban hiszti nélkül!Na, az ért nem nagyon sokáig :)

Zeneterápia

Iván azt mondta, hogy amiket ma terápiának hívunk (zene-, tánc-, kutya-, lóterápia stb.), az régen mind-mind természetes része volt az életnek...
Csak egy kis részt tudtam felvenni a játékukból, de ebben a kis videóban is látszik, milyen szépen kapcsolódnak egymáshoz a zenén keresztül.
Persze egész más, ha nem vagyok ott a kamerával. Egészen összehangolva születnek dallamok.