Könyv gyerekeknek sérült emberekről

Egy németországi ismerősömmel beszélgettünk gyermekkönyvek kapcsán, aki rákérdezett, hogy van-e Magyarországon gyerekeknek szóló könyv a különböző fogyatékosságokról? Nem tudtam válaszolni neki.
Aztán rákerestem interneten és találtam! Íme a borítója

Meg is vettem. Az autizmusról nem írtak annyit, mint a többi fogyatékosságról, mindenesetre jó könyvnek tartom. Az autizmusról is lehetne egy külön fejezet benne. De amit még inkább elindított bennem, hogy egy külön könyvet kellene készíteni erről a témáról gyerekeknek.
Hátha már van ilyen, csak még nem tudok róla.

Ütős hangszerek

Rozinak ez nagyon tetszett :)

Xilofon

Mai újdonságok

Kint a konyhában főzök, majd benézek Rozihoz a szobába. Sehol nem látom. Az előbb még itt volt. Egyszer csak a galériáról rám néz és mondja: "Szia!" Eléggé megijedtem, mert meredek a lépcső és ilyet még sosem csinált! Félt vagy egyszerűen nem akart a játszótéren sem felmászni sehova.
Tehát a mozgásban is fejlődés van. Egy hete kb. lefele is megy olyan lépcsőkön egyedül, kapaszkodás nélkül, ami nem annyira meredek és szélesebbek a lépcsőfokok.
Nagyon kacagott, ahogy meglátta a rémületet az arcomon és mondta: "Nem szabad" (tisztán). Ezen is meglepődtem, hogy beazonosította az arckifejezésemet, mert nem mondtam neki ekkor, hogy nem szabad.

Bemegyünk a szobába, ahol sötét van. Rozi rámutat a lámpára és mondja: "lámpa" + csettint a nyelvével (utánozza a kapcsoló hangját). Felkapcsoltam a villanyt és ő elégedetten leült a kedvenc könyvét lapozgatni.

Minden napra jut kaland, meglepetés.

Játék: Hol a Róza? - Itt a Róza!

Rozi egyik kedvenc játéka volt tavaly nyáron. Egy idő után ő maga kérte a játékot, mondta: "iittaóza" (itt a Róza) és az ágyra vetette magát.

SAMU KUTYA ROZIVAL

Ezen a videón Samu 2. vagy 3. napja volt már nálunk. Rozi először csak méregette, nem nagyon közelített hozzá. Szegény Samu meg oda van Roziért és állandóan rá akart ugrani, a haját húzkodni.
Róza az első naptól mondja a nevét! Azóta eltelt két hónap és nagyon jó nézni, ahogy közelít hozzá. Már rá is szól! Figyeli, ahogy dobom a kutyának a labdát és mondja: "hozd ide".
Samu már a kétszeresére nőtt a videó óta. 

ROZI FEST

Első festés

Tegnap előtt a Koraiban, a szociális kommunikáció fejlesztő órán Rita (gyógypedagógus) borotvahabot fújt  tükörre és abba rajzoltak ujjal Rozival. Ez tetszett Rozinak és ekkor beugrott, hogy van otthon ujjfestékünk! Tükörre még izgalmasabb rajzolni/festeni, mint papírra.
Rozinak nagyon tetszett a festék anyaga (kissé zselés állagú) és jót dagonyázott benne.

Rozi olvasgat

Rozika nagyon szereti a képes könyveket. Van egy kedvence, amit mi elneveztünk cicás könyvnek. Készítettünk hozzá PECS kártyát is. A videóból látszik, hogy nagyon jól elvan a könyvvel; lapozgatja nézegeti és közben karattyol. Bár eléggé belemerül ilyenkor a saját kis világába a kedvenc szavaival fel lehet hívni a figyelmét, ahogy látható illetve hallható is kb. 1 perc tájékán.

Ceruzát

Rozika ma reggel egyenest jött be a kis dolgozószobába és láttam, hogy keres valamit. Kérdeztem tőle: Ceruzát? És mondta ő is: Ceruzát.

Aztán gyakoroltuk vele a bólintást, és többször már magától bólintott. Sőt. Az "igen"-t is mondta, legalább is valami ilyesmit, hogy "iá".

Haladunk

Ma végre nekiláttam Róza napirend kártyáinak is. Először azzal a kettővel kezdjük, amit nagyon szeret. Pl. fürdés, zenehallgatás. Aztán majd bővül a paletta. A napirend segíti őt abban, hogy kiszámíthatóvá, átláthatóvá tegye a napját (hetét).

Rozi egyre több szót mond. A mostani menők: Muslincát, kedves, pelyhes, szilva, szia
Gyümölcsök a kiskönyvéből (Eric Carle: Első könyvem a számokról): ananász, banán, alma, körte (néha pöpe), szilva, szőlő, eper
A számokat 10-ig oda-vissza, de ezt már régóta (kb. fél éve)

Kedvenc mondókáit mondja mostanában (amit főleg mi értünk csak):
"Róka, róka mit csinálsz?
Megfogom a tyúkot."
"Szarvas, szarvas mit csinálsz?
Hajlítom az ágat."

"Hangyák fekete, hosszú serege
Némán zakatol, folyton robotol
Harcos katona, hosszú a sora
Sebzés sose fáj nincsen akadály"

Februárban lesz egy éve, hogy kiderült az autizmusa (csak pár hónappal később, májusban diagnosztizálták).
Emlékszem, hogy egy évvel ezelőtt alig lehetett vele az utcán menni. Irányíthatatlan volt, cikkcakkban rohangált, nem volt hajlandó megfogni a kezemet és nem tudtunk irányba haladni. Szomorkodva néztem az utcán sétáló anyukákat, gyerekeket, akik szépen fogták egymás kezét, beszélgettek és nézték a kirakatokat. "Vajon, mikor lesz ez velünk? Lesz egyáltalán?" - gondoltam magamban. És lett! :) Rozival nagyon felemelő dolog sétálni! Persze azért még most is  sokszor cipelteti magát, ha olyan a kedve..